A tavaszi szedés után az oxidációt rögtön megszakítják: Kínában enyhe pirítással, Japánban gőzöléssel.

A szigetország zöldteái a gőzöléses technikának köszönhetően teljesen egyedülálló ízvilágúak, amit a hűsítő zöld ízek és az umami dominál.

A fehértea a legegyszerűbb ősi eljárással  készül, azaz a leveleket csak szárítják, így megőrzi természetes ízét. A sárgatea esetében a félkész zöldteát nedves vásznon pihentetik, így íze lágyabb,  ugyanakkor fűszeresebb lesz.

Két, jelentősen eltérő fajtája létezik: a nagyobb múltú, élénkebb ízű Sheng (élő – 生) és a mély, telt ízű Shu (sötét – 熟) – a Sheng érési folyamatát a természetre bízzák, a Shu érését nedvességgel gyorsítják. Az idő  múlásával egyre gazdagabb, összetett ízüket nagyban befolyásolja a növény termőterülete és kora.

Az oxidáció mértéke szempontjából zöld és fekete teák között elhelyezkedő, sodrott és általában sütött teafajta. Ízviláguk jellegzetesen virágos, illatos és önmagukban édeskés.

Dél-Amerikában honos cserje, az Ilex Paraguarensis magyalféle leveleiből készült ital, melyet az őslakosok évszázadok óta teaként fogyasztanak. Hatóanyaga a matein, amely a koffeinnel megegyezik. Stimulálja az idegrendszert, javítja a szellemi képességeket és a koncentrációs készséget, csökkenti a szellemi- és fizikai fáradtságot, hangulatjavító hatása pedig depresszió esetén előnyös.