A fehértea a legegyszerűbb ősi eljárással készül, azaz a leveleket csak szárítják, így megőrzi természetes ízét. A sárgatea esetében a félkész zöldteát nedves vásznon pihentetik, így íze lágyabb, ugyanakkor fűszeresebb lesz.
Két, jelentősen eltérő fajtája létezik. Ízük összetett és az idő múlásával egyre gazdagabb; nagyban befolyásolja a növény termőterülete és kora. A nagyobb multú: élénkebb ízű Sheng(élő,生) érlelését a természetre bízzák míg a mély, telt ízű Shu(sötét,熟) érését nedvességgel gyorsítják.
Az oxidáció mértéke szempontjából zöld és fekete teák között elhelyezkedő, sodrott és általában sütött teafajta. Ízviláguk jellegzetesen virágos, illatos és önmagukban édeskés.
Dél-Amerikában honos cserje, az Ilex Paraguarensis magyalféle leveleiből készült ital, melyet az őslakosok évszázadok óta teaként fogyasztanak. Hatóanyaga a matein, amely a koffeinnel megegyezik. Stimulálja az idegrendszert, javítja a szellemi képességeket és a koncentrációs készséget, csökkenti a szellemi- és fizikai fáradtságot, hangulatjavító hatása pedig depresszió esetén előnyös.