A tavaszi szedés után az oxidációt rögtön megszakítják: Kínában enyhe pirítással, Japánban gőzöléssel.

Zöldteáink nagy része szezonális!

A fehértea a legegyszerűbb ősi eljárással  készül, azaz a leveleket csak szárítják, így megőrzi természetes ízét. A sárgatea esetében a félkész zöldteát nedves vásznon pihentetik, így íze lágyabb,  ugyanakkor fűszeresebb lesz.

Az oxidáció mértéke szempontjából zöld és fekete teák között elhelyezkedő, sodrott és általában sütött teafajta. Ízviláguk jellegzetesen virágos, illatos és önmagukban édeskés.

A kínai és a környező távolkeleti nyelvekben a 100% -ig fermentált feketeteát vörös teának hívják az öntet színét alapul véve. Ez a kategória tehát kínai feketeteákat tartalmaz melyek ízvilágukban és elkészítési módjukban, teljesen eltérnek a indiai vagy más földrészen termesztett fajtáktól így jónakláttuk külön válogatni őket.

A brit gyarmati kultúra közismert teái és kevésbé ismert gyöngyszemei. Erősen (80-90%) oxidált teák. A friss leveleket fonnyasztják, sodorják, magas páratartalmú helyiségben erjesztik, majd szárítják.

Két, jelentősen eltérő fajtája létezik. Ízük összetett és az idő  múlásával egyre gazdagabb; nagyban befolyásolja a növény termőterülete és kora. A nagyobb multú: élénkebb ízű Sheng(élő,生) érlelését a természetre bízzák míg a mély, telt ízű Shu(sötét,熟) érését nedvességgel gyorsítják.