"Egyetlen csésze tea sem hasonlít egyetlen másikhoz sem" (kínai mondás) Bejelentkezés | Regisztráció
Magyar English
Egy kis tea történelem...
2015.02.17. Mirkó
Egy kis tea történelem...

A tea története legendákkal tűzdelt, mint megannyi dolog, ami keletről származik. Az elkövetkező sorokban ezekből a valós vagy valósnak vélt történetekből és nézetekből osztunk meg néhányat, a teljesség igénye nélkül. Ezen bejegyzések célja, hogy az érdeklődőt elkalauzolják a tea eredetétől napjainkig, és kis betekintést nyújtsanak annak mesés világába, különös tekintettel arra, miként terjedt el a világban, s milyen fogyasztási sajátságokkal gazdagodott kalandos útján.
 

Amit mi teának nevezünk, az minden esetben annak a növénynek a leveléből készített forrázat, melynek eredete Dél-kelet Kínától – Indokínán, Tájföldön és Észak-Burmán át – az indiai Asszam völgyéig nyújtózik. A vadonban, mint terebélyes fát ismerik – cserjévé csak a termesztés kézenfekvő okai miatt zsugorítják. A botanikusok a kínai típust camellia sinensisnek nevezik, méretét kisebbnek mondják, bár eléri az 5,5m magasságot is, az indiai típust pedig camellia assamicanak, amely magassága megközelítheti a 14m-t is. Kettejük közül a nagyobbik egyáltalán nem állja a hideget, de kistestvére is eredendően a szubtrópusi éghajlat rajongója. A camellia nevet európai „felfedezőjének” köszönhetjük, aki a cseh jezsuita misszionárius és botanikus, G. J. Camel volt – ami magyarázat lehet a csehek és a teázás rejtélyes kapcsolatára is.
Ennek a növénynek a vonzereje valószínűleg a koffeinben rejlett, és az is jó szívvel feltételezhető, hogy első fogyasztási formája a levelek nyersen rágcsálása volt. Ez nem kuriózum, hisz a világ számos pontján használtak és használnak ilyen módon a mai napig különböző koffein, nikotin stb. tartalmú növényeket, többek között társas együttlétekkor, gyógyászatban, szertartások alkalmával, és a tudat illetve a test állapotának befolyásolásához a legkülönbözőbb célokkal és eredményekkel. Ezek némelyike erős mellékhatásokkal jár, ami kizárja a mindennapi használat lehetőségét, így a hétköznapi élet részeként nem is terjedhetett el széles körben – gondolunk itt a kokára, amit végül a kólából is ki kellett vonni, khatra vagy kavára stb.
A szóban forgó örökzöld növény, a maga ízeit és hatásait elsősorban nem az ember élvezetére, hanem saját céljaira – kártevőktől és „ragadozóktól” való védelme érdekében – fejlesztette ki. Ennek megfelelően a koffein eloszlása a növény részeiben a következő képen alakul:

  • Első ás második levél                                    3.4%
  • Fiatal levelek pihés szőröcskéi                    2.25%
  • Ötödik és hatodik levél                                  1.5%
  • Teavirág                                                        0.8 %
  • Ötödik és hatodik levél közötti szárrész        0.5%

folyt.köv.